Maura hangja

Szia, hadd mutatkozzam be: Maura vagyok. Nemrég megismerhetted édesanyámat, Annát, és olvashattál az általa készített erbazzonciniről. Azt viszont még nem tudod, hogy manapság, amikor elkészíti, azokat a zöldségeket használja, amelyeket a férjem termeszt a veteményeskertünkben. Az én történetem azonban egy kicsit más, mint az övé: mindig könyvelőként dolgoztam, és amikor férjhez mentem, tényleg semmit sem tudtam elkészíteni a konyhában. Egy nap megkértem édesanyámat, hogy tanítsa meg nekem azt a három-négy receptet, amelyet a legjobban szerettem, én pedig bemásoltam őket az 1980-as határidőnaplómba, amely a mai napig megvan.

A receptjeink valóban a sajátjaink. Amikor „húsgombócról” beszélünk, valójában „Anna nagymama húsgombócaira” gondolunk, ehhez kétség sem fér. A gyerekek egyik kedvence kétségtelenül a minestra imperiale (császárleves), amely Parmigiano Reggiano sajttal, tojással és liszttel készül. A levesbe kerülő tészta egy körülbelül fél centiméter vastag omletthez hasonlít, egy csipet sóval. Van, aki őrölt szerecsendiót is tesz bele, de tapasztalatom szerint a gyerekek azt nem igazán szeretik. A tésztát forró sütőben körülbelül tíz perc alatt aranyszínűre sütjük, majd kihűtjük és apró kockákra vágjuk. Tökéletes fogás volt ünnepségekre és esküvőkre, és praktikus is, hiszen már két nappal korábban el lehetett készíteni. Minden tányérba két evőkanálnyi tészta, egy kis forró húsleves, és akár ötven embernek is jutott belőle.

A hideg téli hónapokban a minestra imperiale igazi kedvenc az asztalunkon. Nagyon szerencsés vagyok, mert a szomszédasszonyom gazdálkodik, és ötven tyúkot tart. Háromnaponta annyi tojása gyűlik össze, hogy kedvesen az egész szomszédságnak ad belőle. Tavasszal és nyáron a tojások egy részéből egyszerre több adag tésztát sütök, amelyet aztán télire lefagyasztok.

Amikor a családi receptjeinket készítem, anyám azt mondja: „Igazán ügyes vagy, tízszer, sőt százszor jobban főzöl nálam”, de nem hiszek neki, mert ő mindig is művésze volt a konyhának. Még néhány hónappal ezelőtt is kézzel nyújtotta hajszálvékonyra a házi tésztát. A fény felé tartva néztem, és azon tűnődtem, hogyan képes erre. Én épphogy elboldogulok a gnocchi készítésével, amelynél nem baj, ha néhány lyuk keletkezik a tésztában, de a cappelletti tésztáját gyorsan kell kinyújtani, hogy ne száradjon ki, mert akkor nehéz lenne összezárni a cappelletti darabjait. Ő ezt könnyedén meg tudta csinálni. Aztán mi, a lányai, négy lánytestvér, körbeálltuk az asztalt, és nemsokára… mindenkinek jutott elég cappelletti!

Manapság már tésztagépet használunk, de szerencsére még mindig megvannak azok a pillanatok, amikor mindannyian együtt vagyunk a konyhában. Már novemberben nekilátunk: kiválasztunk egy szombatot, egy vasárnapot, vagy egyszerűen egy olyan délelőttöt, amikor egyikünknek sincs más dolga, és elkezdjük az előkészületeket szentestére. Mostanra elég sokan lettünk, majdnem harmincan: mindenki Chiarához megy vacsorázni, mert neki van a legnagyobb háza. A receptjeink mindig velünk maradnak, és a gyerekeinkkel is, hiszen Anna nagymama mindet leírta nekik egy könyvbe.

Van, aki egy gyűrűt vagy egy órát ad tovább nemzedékről nemzedékre, más pedig megfesti a családja történetét, vagy könyvbe foglalja. Mi a receptjeinken keresztül meséljük el a sajátunkat: olyan ételeken keresztül, amelyek az ünnepi alkalmakon és a nehéz időkben is velünk voltak. Ezek az ételek hallották a nevetésünket, talán még a vitáinkat is, és azt, ahogy erről-arról beszélgetünk. Ahogy az elején mondtam, ezek a receptek valóban a sajátjaink, és úgy őrizzük őket, mint a legdrágább emlékeinket.

Maura receptje: minestra imperiale (császárleves)

Hozzávalók
150g reszelt Parmigiano Reggiano
150g búzadara vagy liszt
100g vaj vagy margarin
4 tojás
50g apróra vágott mortadella (elhagyható)
Őrölt szerecsendió (elhagyható)

Elkészítés
Olvaszd meg a vajat vagy a margarint, majd keverd össze az összes hozzávalót. Kenj ki egy sütőformát, öntsd bele a tésztát, és terítsd el egyenletesen. Süsd közepesen meleg sütőben 15-20 percig. Vágd a tésztát apró kockákra, és főzd meg a forrásban lévő húslevesben.

 

Közreműködők:
Szöveg: Carlotta Fiore
Fotó: Diego Rosselli